Elszalasztottam a mesterképzésre való hivatalos jelentkezést!

Sokféle kudarcot elképzeltem már, de arra sosem gondoltam volna, hogy épp ebbe fogok belefutni.

Ami viszont még jobban meglepett, az az, hogy egyáltalán nem voltam szomorú, sőt, még kicsit örültem is.

Ez az igazi szabadság íze, miután végre kijutottam az egyetemnek nevezett kalitkából.

Első próbálkozás a Zhejiang Egyetem informatikáján

Tavaly ilyenkor fejeztem be egy két hónapos futóprogramot, melynek során naponta átlagosan 5 kilométert futottam. Ez egy kísérlet volt, hogy felmérjem a határaimat.

Előtte és utána is még vagy fél hónapig kényelmesen tanultam napi 6-7 órát, aztán futottam, vagy csak lógattam a lábam. Még arra is volt energiám, hogy kreatív formákat találjak ki a mesterképzés felvételijéig hátralévő száz nap visszaszámlálásához, amit naponta frissítettem a kollégiumi szobám tábláján.

Amikor már csak alig 40 nap volt hátra, kezdtem érezni, hogy kifutok az időből. A szakmai tárgyakat csak egyszer néztem át, néhány fejezetet teljesen kihagytam; a lineáris algebrának csak a felével végeztem, a valószínűségszámításhoz hozzá sem nyúltam, és a korábbi felvételi feladatokat sem kezdtem el. Politikából mindössze egyszer futottam át az 1000 kérdésből álló gyűjteményt, a kifejtős feladatokat pedig alig néztem meg.

Amikor már csak egy hónap volt hátra, életemben először kezdtem pánikolni egy vizsga miatt. Tudtam, hogy semmiképp sem lesz időm másodszor is átvenni az anyagot.

Három héttel a vizsga előtt teljesen üres volt a fejem, mintha semmi sem maradt volna meg abból, amit tanultam. Felmerült bennem a gondolat, hogy feladjam.

Egy kis gondolkodás után mégis úgy döntöttem, hogy megpróbálom.

A rendkívül szűkös határidő és a rossz felkészültségi állapot valahogy katalizátorként hatott; mintha áttört volna egy gát, és egyfajta “zoom” állapotba kerültem. Én, aki magamat ADD-snek diagnosztizáltam, ekkor tapasztaltam meg először, milyen is az igazi koncentráció.

Természetesen, ahogy az várható volt, elbuktam

Eredmények

Matematika I

Matematika I tankönyvét még egyszer sem sikerült teljesen végigcsinálnom. Ráadásul az a vizsgaév volt az utóbbi évek egyik legnehezebbje, meglepetésre. Mindent leírtam, amit csak tudtam. Cél: Ahogy esik, úgy puffan

Eredmény: Matematika I 90 / 150 pont.

Politika

A politika kifejtős feladataira négy estét és egy délutánt szántam, hogy bemagoljam Xiao Si anyagát. Értelmező vagy karakterfelbontó memóriatechnikával próbáltam megjegyezni több száz szavas válaszokat 40 kulcsszóból, nagyjából hét-nyolc tételt. A vizsgán, ahol a válaszok már a kérdésben is szerepeltek, három órán át megállás nélkül írtam. Cél: 65 Eredmény: Politika 70 / 100 pont.

Angol I

Az angol szövegértési feladatokat kétszer is megcsináltam, a kulcsszavakat megtanultam, elfelejtettem, aztán megint elfelejtettem. A vizsgán majdnem elaludtam az olvasás közben. Esszé sablonokat magoltam be, de a vizsgán elengedtem magam, és szabadon, a saját fejem után kezdtem írni. Cél: 70 Eredmény: Angol I 68 / 100 pont.

Szakmai tárgyak

A szakmai tárgyak közül az adatszerkezetek és algoritmusok felkészülését teljesen kihagytam, a számítógép-architektúra két nagy fejezetét nem is néztem át, és a Wang Dao könyvet is csak egyszer csináltam meg. A vizsgán a 15 pontos algoritmus feladatot teljesen elrontottam. Cél: Ahogy esik, úgy puffan Eredmény: 408 szakmai tárgyak 106 / 150 pont.

Összpontszám: 334 Felvételi ponthatár a második fordulóhoz: 361 Jelentkezők száma a szakra: kb. 2000

Okok elemzése

Természetesen, ahogy az várható volt, elbuktam. Lássuk az okokat egy önanalízis keretében.

Objektív okok:

• Robbanásszerűen megnőtt a jelentkezők száma a Zhejiang Egyetem informatika szakára
  • Két évvel ezelőtt 1200-nál több jelentkező volt, a második forduló ponthatára 330+; tavaly már 2000 jelentkező, a ponthatár 361 volt, és a vizsga nehézsége is meghaladta az előző évit.
• Nulla alapról, szakot, egyetemet és régiót is váltva
  • A köznyelvben a legnagyobb kihívást jelentő “háromszoros váltós” jelöltnek tartják.

Szubjektív okok:

• Gyenge vagyok
• Lusta vagyok
• Naponta kevesebb mint 7 órát tanultam
• Csak egyszer néztem át az anyagot, és azt sem teljesen

Mindezt a tavalyi vizsga részletes leírását, azon túl, hogy egyszerűen csak visszatekintsek, miért is mesélem el?

A mesterképzésre nem olyan nehéz bejutni

• Az én ilyen borzalmas felkészültségem ellenére sem lett túl rossz a végeredmény, ami azt mutatja, hogy a mesterképzésre való felvételi nem is olyan nehéz. Ha valaki nem szakot vált, és nem a TOP2 egyetemekre jelentkezik, a többi intézménybe alapvetően könnyű bekerülni, rengeteg ilyen esetet ismerek.
• Akik szakot váltanak, azoknak is, ha nem egy népszerű szakra jelentkeznek, ahol több ezer a jelentkező, alapvetően könnyű bejutniuk. (Átlagos szakoknál már 500 jelentkező is soknak számít.)
• Ha valaki szakot vált, ráadásul népszerű szakra, és egy kicsivel több odafigyeléssel áll hozzá, mint én, és nem lógatja minden nap a lábát, szerintem akkor sem lesz nagy gondja.
• Akik bejutottak, azoknak sem kellene folyton felvágniuk és mutogatniuk a felsőbbrendűségüket.

Elhatározás a második próbálkozásra

Elvégre szakot váltottam, nulla alapról tanultam a számítástechnika négy fő szakmai tárgyát, és az egész felkészülési folyamat túl laza volt. Szóval, ha adok magamnak még egy kis időt, a második próbálkozásnak biztosan sikerülnie kell – mondtam magamnak.

A hivatalos felkészülés idén is júliusban kezdődött. Szintén laza tempóban, de ezúttal már sokkal megalapozottabban és tudatosabban. Itt X szó elmarad.

Hirtelen tudomásomra jutott, hogy lekéstem a hivatalos jelentkezési határidőt

Az első reakcióm a meglepetés volt. Nem tudom, miért, de idén nem állítottam be naptáremlékeztetőt, mint tavaly. Mindenesetre, miután néhány perc alatt elfogadtam a megmásíthatatlan tényt, miközben beszámoltam a hírről egy barátomnak, azon gondolkodtam, tulajdonképpen miért is akartam mesterképzésre menni.

Főleg két okom volt, melyeket most egyesével megcáfolok:

1. Könnyebb szakmát váltani A mesterképzés segítségével gyorsan beléphetnék egy teljesen új területre.

Cáfolat:

• A számítástechnikai és internetes iparágban túl könnyű szakmát váltani
  • Van, aki pár hónapos tanfolyam után már programozhat, mások mester- vagy doktori képzés után úgy döntöttek, hogy informatikára váltanak, és pár hónap alatt önállóan elsajátították a szükséges ismereteket és kódolási készségeket, majd a Google-nél kaptak állást.
  • Ha csupán a szakmaváltás a cél, felesleges három évet a mesterképzésre áldozni.

2. Végzettség emelése Egy 985-ös egyetem mesterdiplomája mindig jól jön, és a képességeket is bizonyítja.

Cáfolat:

• Nincs erős “elit egyetem” mániám
  • Nem imádom a tekintélyt. A kínai vizsgaközpontú oktatási rendszerben sokan természetesen kedvelik és tisztelik a kiváló tanulókat. Én azonban úgy gondolom, ez egy káros beidegződés, amit ki kell hányni magunkból; őszintén szólva, ez még mindig a tekintélytisztelet egy tudatalatti formája.
  • Akkor miért pont a Zhejiang Egyetem? Mert az informatika szakja az országban az élvonalba tartozik, a felvételi második fordulója híresen tisztességes és átlátható, ráadásul az egyetem légköre szabad és nyitott.
  • Mások véleménye nem érdekel, leginkább a szüleimnek akartam bebizonyítani, hogy mire vagyok képes, elmondani nekik, hogy nem vagyok rosszabb, mint mások. De a képességeink bizonyítására nem csak ez az egy mód létezik.
• Nem biztos, hogy szeretek számítástechnikával kapcsolatos kutatást végezni
  • A számítástechnikai kutatás nem más, mint a legújabb tanulmányok, szakirodalom olvasása, előadások hallgatása, kísérletek végzése (számítógépen), és dolgozatok írása.
  • A számítógépben viszont azt szeretem, hogy egy sokoldalú eszköz, amit te magad irányíthatsz. Konkrétan tudsz vele valamit alkotni, még ha csak egy apró részét is, de képes megváltoztatni a saját vagy mások életét.
• Még ha be is jutok, akkor sem választhatom meg szabadon a kutatási irányt
  • A kutatási irányt csak laborinterjú után lehet véglegesíteni. A népszerű laborok és professzorok mindig keresettek, így nagy az esélye, hogy végül olyan laborba kerülök, ami nem is az érdeklődési körömbe tartozik.
• Anélkül is követheted az iparág legújabb trendjeit, hogy mesterhallgató lennél
  • A számítástechnika nem olyan, mint más tudományágak, ahol rengeteg nagyméretű, speciális laboratóriumi felszerelést kell beszerezni, és nincsenek szigorú kísérleti feltételek sem. Amíg van egy internet-hozzáféréssel rendelkező számítógéped, rengeteg mindent megtehetsz.
  • Nincs még egy olyan iparág, amelynek annyi online forrása lenne, mint az informatikának: ömlesztve állnak rendelkezésre tanulmányi anyagok, nyílt, igényesen elkészített online kurzusok, számtalan kiváló nyílt forráskódú projekt forráskódja. A legújabb kutatási publikációkat szabadon olvashatod, és ugyanúgy megvalósíthatod a bennük leírt ötleteket a saját számítógépeden, majd alkalmazhatod a munkádban.
• Egy mesterdiploma és három év munkatapasztalat: melyik a fontosabb?
  • Az informatikai iparágban a tudás és a technológia napról napra változik. Amit a mesterképzésen tanulsz, az a munkában alapvetően nem használható, minden a nulláról kezdődik.
  • Mesterdiploma + munkatapasztalat nélkül vs. alapképzési diploma + három év munkatapasztalat – valójában az utóbbi sokkal versenyképesebb a fizetést tekintve.
• A mesterképzés egy újabb keret
  • A mesterképzésen is van szakdolgozat-nyomás, határidők, és ugyanúgy előrevisznek.
  • A mesterképzésen a témavezetőket általában “főnöknek” nevezik, és ahogy a munkahelyen, itt is tulajdonképpen a “főnöködnek” dolgozol.
  • Alig szabadultam ki az egyetemnek nevezett kalitkából, miért is rohannék bele egy újabb keretbe?
  • Soha nem késő mesterképzésre menni.

Miután mindez világossá vált, hirtelen könnyebbnek éreztem magam.

Azon az éjszakán egy szemet sem hunytam le. Az a gondolat, hogy folytathatom a Kindle-ön hónapok óta halmozódó könyvek olvasását, alaposan átdolgozhatom a blogomat, fotózhatok, megvalósíthatom a legújabb projektes ötleteimet, és végre elmélyedhetek azokban a számítástechnikával kapcsolatos blogbejegyzésekben, amiket már régóta gyűjtögetek – mindezzel együtt a belső örömöm apránként kibontakozott.

Igen, ez a szabadság íze, az igazi szabadságé.

Szabadság és boldogság

Amit keresek, az valójában két dologban foglalható össze: 1. Szabadság, 2. Boldogság. És ezt a két szempontot használom arra, hogy eldöntsem, megtegyek-e valamit.

Amikor elkezdtem fizikát tanulni, az azért volt, mert úgy éreztem, a fizika segít jobban megérteni a világot, amiben élek, és azt, hogy miért működik minden így, ahogy. A fizika tehát „minden dolog oka”. Ez a gondolkodás szabadsága.

Most informatikát tanulok, mert úgy érzem, a számítógép egy sokoldalú eszköz, bármilyen területtel kombinálható, és valami igazi, hasznos “dolgok” létrehozására használható. Olyan eszköz, amellyel saját magam és mások számára is kényelmet teremthetek, és ténylegesen javíthatom az életminőséget. Az internet a világ ablaka, nagyobb világot láthatunk általa. Ez a “cselekvés” szabadsága.

A szabadság és a boldogság kölcsönösen kiegészítik egymást, együtt születnek és múlnak el. Számomra a szabadság nélküli boldogság nem boldogság, a boldogság nélküli szabadság pedig egyszerűen nem létezik.

Furcsa, de már többször is így volt: bár a hétköznapokban gyakran ború és sötétség kísér, az életem kritikus pontjain a fejemben felvázolt jövőkép mindig ragyogóan fényes. Valószínűleg tényleg “optimista génekkel” születtem.

Bánom? Valamennyire igen. Végül is az első átfogó ismétlési kör már majdnem véget ért, a matematika anyaga is megvolt másfél alkalommal, és a korábbi vizsgák feladatain stabilan 130+ pontot értem el; egy éve nem nyúltam a politikához, most kezdtem el az 1000 kérdéses feladatsort, a feleletválasztós kérdéseknél átlagosan 100-ból 30-at rontottam el, főleg azokat a részeket, amik teljes mértékben magolást igényelnek, és semmi logikát nem tartalmaznak; augusztusban befejeztem a PAT algoritmus feladatgyűjteményt; és még 50 nap van hátra a vizsgáig.

Elvesztegettem ezt az időt? Egyáltalán nem, mert nagyon utálom, ha olyan dolgokra pazarolom az időmet, amiket (szerintem) haszontalannak tartok. Azok a részek, amikre ténylegesen időt és energiát fordítottam, többé-kevésbé hasznosak lesznek a jövőbeli tanulmányaim és munkám során: a felsőbb matematika, a lineáris algebra és a valószínűségszámítás mind az adattudomány és a gépi tanulás elméleti alapjai; az algoritmus feladatok, amiket begyakoroltam, a mindennapi munkában is előfordulnak; a négy fő szakmai tárgy elvégzésével ez az alap már eléri egy informatikus alapszakos hallgató szintjét. Más igazán haszontalan dolgokat, mint például a politika, el sem kezdtem nézni. Sőt, eközben szabadidőmben mellékállásban dolgoztam, és kerestem kilencezer jüant, amiből egy fényképezőgépet vettem – szóval nem volt veszteség.

Persze, gondolhatod, hogy mindez csak a kudarcra adott önsajnálatom. Na és? Mit számít, mit gondolsz, nekem semmi közöm hozzá, így is remekül élek.

Épp most láttam egy cikket, aminek a végén volt egy mondat, ami nagyon találónak tűnt:

{% centerquote %} Légy kedvesebb magadhoz. Nem halsz bele, ha nem 18 évesen diplomázol, mi van, ha nem szerzel doktori fokozatot a húszas éveidben, mi történik, ha nem leszel milliomos egy bizonyos életkorra? Fedezd fel a világot, ismerd meg önmagad, élvezd az élet folyamatát. {% endcenterquote %}

Fogalmad sincs, mi történik holnap, és én sem gondoltam volna, hogy egyszer elszalasztok egy fontos vizsgát.

Azon a napon elolvastam egy áttekintést a természetes nyelvi feldolgozásról, tutorialokat nézve tanultam webscrapinget, hogy enciklopédia cikkeket gyűjtsek, elővettem a blogomat, hogy újraírjam a bejegyzéseket – egyszóval, miután bekapcsoltam a számítógépet, már nem is akartam a telefonommal játszani.

Korábban mindig úgy éreztem, rövid az élet, de most, ebben a pillanatban először éreztem, hogy hosszú az élet. Még csak 22 éves vagyok, és rengeteg nagyszerű idő áll még előttem.

{% centerquote %} Nem minden rossz, aminek látszik. {% endcenterquote %}