Helló 2020

Az év vége mindig kissé szomorúan hangzik, míg az új év kezdete reménnyel és energiával tölt el. Éppen ezért választom mindig a „Helló XXXX” címet az éves összefoglalóimhoz, és ez a bejegyzés a sorozat második része.

Sok embernek az élete során elkerülhetetlenül menekülnie kell valami elől: van, aki a szülei otthonából, van, aki az iskolából, van, aki a barátaitól… Én az elmúlt évben főleg egy dolgon dolgoztam: az idő elől menekültem.

Mit csináltam ebben az évben? Egyszerűen fogalmazva: semmit.

Az idő elől való menekülés szebben megfogalmazva azt jelenti, hogy nem akartam sodródni az árral; kevésbé szépen szólva pedig azt, hogy semmi „rendeset” nem csináltam, egyfajta társadalmi lógós voltam. Nem akartam elfogadni azt a logikát, hogy „diploma után azonnal dolgozni kell”. Szükségem van arra, hogy irányítsam az életemet, és olyan értelmet találjak a munkában, ami túlmutat a pénzkeresésen. Ellenkező esetben az idő áradata csak előre sodorna, és kiégetné a lelkesedésemet az élet iránt.

Ebben az évben Hangcsouba költöztem, és elkezdtem az igazi egyedülálló életemet. Hosszú, zavartalan időszakokat tölthettem egyedül, és lehetőségem nyílt arra, hogy szembenézzek önmagammal.

Ez idő alatt szerencsém volt, és találtam egy távoli részmunkaidős állást. Bár még mindig nem fedezte a kiadásaimat (főleg azért, mert nem voltam túlzottan motivált a munkára), mégis egyfajta megnyugvást jelentett. Ettől úgy éreztem, még bevétel nélkül is nyugodt szívvel élhetek szabadon. (Igazából az Alipay és a JD Gold Bar mentett meg az éhhaláltól, hehe.)

Az egyedül töltött napok olyanok voltak, mintha nyugdíjas életet élnék; minden rendkívül lelassult. Naponta órákat töltöttem álmodozással, olvasással, írással, rajzolással, sétával, Twitteren való magammal beszélgetéssel. Rengeteg időt szántam a múltbeli életem átgondolására, néha találkoztam barátokkal, és ismeretleneket hívtam fotózni. Éreztem a tél és nyár váltakozását, a mindennapok változatos forgatagát.

Az önvizsgálat során egy rendkívül fontos következtetésre jutottam: mindig azt hittem, hogy hiányzik az életemből a szeretet, és sokáig azt gondoltam, nem vagyok érdemes a szeretetre. De valójában nem így van. Ha ilyen jól, ilyen optimistán, magabiztosan és boldogan tudtam felnőni, az csakis a szeretet táplálta növekedésnek köszönhető. Részesültem szeretetben a családomtól, barátaimtól, osztálytársaimtól, tanáraimtól, sőt sok idegentől is. Bár nem sok emberrel kerültem kapcsolatba, akiket megismertem, mindig barátságosak és kedvesek voltak. Elég szerencsésnek tartom magam, és mindezért örökké hálás vagyok.

Úgy érzem, tele vagyok erővel,

Ahogy @wjianjvn nevű Twitter-ismerősöm tweetjében olvasható: „Az élet legfontosabb feladata tehát, hogy újrarendezzük a múltbeli tapasztalatainkat, megtaláljuk bennük a szülőktől és a családtól kapott szeretet bizonyítékait, és hálát érezzünk mások gondoskodásáért és segítségéért. Az ilyen élmények újra a kapcsolat és a szeretet közegébe helyeznek minket, visszaszerzi önbizalmunkat és biztonságérzetünket, majd habozás nélkül nekivághatunk az élet értelmének és bizonytalanságainak felfedezésére.”

Azt hiszem, készen állok a következő szakaszra.

Mit szeretnék csinálni? Az elmúlt egy évben újra és újra feltettem magamnak a kérdést: mit akarok valójában, és mi az, amit igazán meg szeretnék tenni? Legalábbis több hónapig a válaszom az volt: nem akarok dolgozni (hehe).

A végső célom, hogy ne dolgozzak; másodsorban a szabadúszás, harmadsorban a távmunka, és csak utolsósorban a reggel kilenctől ötig tartó irodai munka. Remélem, egy nap majd abból is meg tudok élni, ha „nem csinálok semmit”.

Valójában ebben az évben egy dolgot még következetesen csináltam: minden nap „hideg tényeket” (érdekes, kevéssé ismert információkat) posztoltam. Kivéve ebben a hónapban, amikor kicsit lazítottam, és átlagosan kétnaponta került fel egy bejegyzés, korábban napi frissítés volt, megszakítás nélkül, és eddig több mint 300 bejegyzés gyűlt össze. Mások „hideg tények” fiókjaihoz beküldésekre van szükség a napi frissítéshez, de én egyedül is képes vagyok rá, mert a mindenség iránti kíváncsiságom a mindennapjaim része.

Amit igazán szeretnék, az az, hogy folyamatosan tapasztaljak, és mindenféle hasznos és haszontalan tudást és készséget elsajátítsak. Így szeretném fenntartani a határtalan kíváncsiságomat, többet megtudni a világról, amelyben élek, megtanulni több embert és több dolgot szeretni – ez a Philo név jelentése is. Ha mindeközben örömet és energiát is tudok adni másoknak, az lesz a legnagyobb áldásom.

Szeretnék másoknak is segíteni, minél több embert rávenni az olvasásra, és megismertetni velük a tudásvágy örömét. Szeretném felkelteni az emberek kíváncsiságát az ismeretlen iránt, segíteni nekik megtalálni azt, amit szeretnek, és feléleszteni bennük az élet iránti lelkesedést. Szeretném, ha tudnák, hogy mennyi érdekes dolog van még a világon!

Mit tudok csinálni? Nagyon világosan látom, hogy nem akarok egy apró fogaskerék lenni a gépezetben. Szükségem van arra, hogy örömet és értelmet találjak a munkámban. Tartalomkészítő szeretnék lenni.

A túlságosan általános céloknak nincs értelme. Jelenlegi helyzetemben a megvalósítható célom az, hogy egy általános tudományos videóblogger legyek, aki animációk formájában népszerűsít mindenféle tudást, legyen szó humán-, társadalom- vagy természettudományokról. Ez egyrészt illeszkedik ahhoz az érdeklődésemhez, hogy másoknak tudományos témákat magyarázzak, másrészt kihasználhatom a végtelen kíváncsiságomat és széleskörű érdeklődési körömet. Továbbra is azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek, ráadásul ez az a szabadúszó állapot, amire mindig is vágytam. Azt hiszem, ennél jobban semmilyen munka nem illene hozzám.

Súlyos halogatóművészként nem tudom, mikor lesz belőle valami „hivatalos” termék, hiszen nagyon magas színvonalú tartalmat szeretnék létrehozni, ami felveszi a versenyt a legjobb YouTube-erekkel. Jelenleg még a tervek részletezésénél tartok, de az általános irány már megvan. Túl vagyok a bizonytalanság időszakán, és hiszem, hogy a jövő ígéretes.

Az év másik nagy nyeresége az volt, hogy az olvasás egy egyszerű időtöltésből igazi szenvedélyemmé vált.

Ebben az évben összesen 65 könyvet olvastam el, főleg társadalomtudományi témákban. Remélem, a jövőben is kitartok, és még több különböző tudományágba nyerhetek betekintést.

A tavalyi mondataimat idén is magamnak küldöm.

Viszlát 2019, Helló 2020! Az új évben is remélem, hogy továbbra is a saját kedvemre élhetek (tavaly sikerült is!).

{% centerquote %} Ne ragaszkodj múló dolgokhoz: mert a kalifa törzsének kihalása után a Tigris folyó még mindig Bagdadon keresztül fog áramlani. Ha gazdag vagy, légy nagylelkű, mint a datolyapálma; ha pedig nincs mit adnod, légy szabad, mint a ciprusfa. Walden {% endcenterquote %}

Kapcsolódó olvasmány: Helló 2019